Az arany építése ,és pusztítása
Az arany nyomában vagyunk 1848 és 1855 között. Amerika megmutatja az aranyát. A hír futótűzként terjed, több mint 350 ezer ember indul útnak a föld minden pontjáról, hogy meggazdagodjon. Nem tudom, hogy jelenleg mit értenek azon, amikor azt mondják: „ameriaki álom”. A XIX. század minden bizonnyal egy álom utáni sóvárgás volt. Hogy ez mit eredményezett?Először is egy poros város infrastrukturális robbanását. Az arany útja köré felépült egy olyan Kalifornia, melynek a vadnyugatot idéző kietlen tájait lakóházak, fogadók, kocsmák, és bordélyházak festették újjá. Lényegében az arany olyan embereknek is munkát teremtett, akik nem effektíve az aranyból gazdagodtak meg. Az ember leleményes, felismeri a lehetőségeket. Az arany körül letelepedni nagy üzlet volt mindenkinek. Viszont, mint mindennek, ennek is van árnyoldala. A fehér emberek jól jártak, viszont az indiánok, akik már évezredek óta lakói voltak Amerika mesés, és érintetlen földjének, nem profitáltak az akkor még „kaliforniai álomnak” nevezett életből. Olyannyira nem, hogy az őslakosok a behozott betegségeknek, a folyamatos üldözésnek, és mindennapi népirtásnak az áldozatai lettek. Gondolom abba senki se gondol bele, hogy a nyakában ékeskedő lánc, vagy a házasságot szimbolizáló gyűrű az ujján, ezernyi ember életébe került. Az aranyláz idején ( hozzávetőleges adat) mintegy 10.000 indián halt erőszakos halált. Gyerekek, nők, idősek. Nem válogattak. Senki se vette a szívére a népirtást. A fehér ember kezdett terjeszkedni, településeket hozott létre, törvényeket fabrikált, melyek elsősorban a saját érdekeit szolgálták, utakat, iskolákat, és persze az álszentség templomait húzta fel feje fölé. Pöfögtek a gőzhajók, szállították a vasút építéséhez szükséges alapanyagokat, majd 1863-ban megkezdődtek az első transzkontinentális vasutak munkálatai. A fehérek jól berendezkedtek, aranykorát élte a rasszizmus is, mely kiszorította a kínai és a latin-amerikai bevándorlókat.
nemesfem 